A kórokozó (Bordetella pertussis, parapertussis) kizárólag emberekben okoz megbetegedést. Cseppfertőzéssel terjed. A betegség csecsemő-, gyermek- és felnőttkorban egyaránt előfordulhat, de a lefolyása nagyban különbözhet, az enyhébbtől akár a halálosig.

Milyen tünetek utalnak a szamárköhögésre?

A szamárköhögés típusos esetben hurutos, átmeneti és oldódási szakaszokra oszthatók. A lappangási idő 7-14 napja után az első szakaszt légúti hurutos tünetek jellemzik éjszakai köhögéssel, orrfolyással, hőemelkedéssel és kötőhártya gyulladással, amely átlagosan 2 hétig tart.

A második szakasz akár 4-6 hétig is tart, a tünetek súlyosabbá válnak: a fullasztó köhögési rohamok után hangos, húzó belégzés, ami "szamárbőgésre" emlékeztet. Az arc elvörösödik, a szemek könnyeznek és a rohamot követően kialakuló hányás is jellegzetes tünet.

A harmadik szakaszban a rohamok gyakorisága és intenzitása fokozatosan csökken, de a tünetek megszűnése akár 3-6 hétig is elhúzódhat.

Szövődmények

A szamárköhögés miatt életveszélyben a még nem, vagy nem teljesen oltott, fiatal csecsemők vannak. Legfontosabb szövődményei: apnoe (légzésszünet), apró bevérzések a szemen, a mellkason. A legsúlyosabb szövődmény a bakteriális tüdőgyulladás (pneumonia), amely egyben vezető halálok is.

A szamárköhögés kezelése

Az orvos a kezelést a gyermek korának és a betegség súlyosságának megfelelően írja elő. A gyógyulás szempontjából kiemelkedő fontosságú a tüneti kezelés: nyugalom biztosítása, párásítás, elegendő folyadék- és energiabevitel, nyákoldás és szívás. Szamárköhögés vagy annak gyanúja esetén antibiotikum adása szükséges.

Megelőzés

Kötelező védőoltás: 2, 3, 4, 18 hónapos, valamint 6, 11 éves korban.

(A cikk a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesületének szakmai támogatásával jött létre.)